2015. június 30., kedd
Aquarius
Milyen érzést jelent számomra egyedül lenni. Ezzel a kérdéssel veszem fel a pózt. Nem tudom sokáig tartani, fáradt vagyok már. Így gondolat sem jön sok, inkább csak annyi, hogy nem jelent nehézséget az egyedüllét, sokat voltam egyedül az életben és megbirkózom a problémákkal egyedül is. Szeretek egyedül lenni, elvonulni néha még ha társaságban vagyok, akkor is. Holnap korábban gyakorlok ...
vikka
Olyan akkurátusan veszem ma fel a pózt. Nagyon aprólékos vagyok, pontról pontra ellenőrzök, folyamatosan korrigálok. Ma semmi nem tökéletes. Nehezebb itthon a szőnyegen állni, mint a kerti füvön. Ingok. Remeg a kezem, nemsokára izzadni kezdek, pedig reggel van, nincs meleg. Hibákat találok a kivitelezésben, egyre csak javítom a tartást. Van bennem egy kis szorongás... Aztán hagyom, hogy az ászana hasson rám. Próbálok koncentrálni az akadályokra. Tudatosítom, hogy az ászana hat rám. Kis szüneteket tartok. Aztán elkezd motoszkálni bennem egy gondolat, aztán szinte feltör , elementális erővel hat, érzelmeket kelt bennem, s tudom, hogy az életemmel kapcsolatos. KI KELL MOZDULNOM! Ahogy elképzelem magam kivülről, óvodás gyereknek látom magam. Próbálok barátságosabban gondolni a hegyre. Utána sokáig bámultam ki az ablakon, ahonnan látom az egész Mecseket.
ebi
5 beleállás, kb 10 percig, derekamat most nem erőltettem túl, cserébe a lapockám alatti rész nyomta a vészjelzőt.
Kitartás alatt képek, érzések nem jöttek, azon gondolkodtam, hogy mit jelent számomra a hegy:
kihívás, leküzdendő feladat, egy kitűzött cél elérése.
Kitartás alatt képek, érzések nem jöttek, azon gondolkodtam, hogy mit jelent számomra a hegy:
kihívás, leküzdendő feladat, egy kitűzött cél elérése.
2015. június 29., hétfő
ebi
Hatszor mentem bele a pózba, összesen kb. 10-15 perc alatt sikerült az első napi feladattal megbirkózni. Ászana hosszabb kitartásának inkább fizikai korlátja jelentkezett. Hiába próbáltam a medence billentésével a derekam kímélni, a végére már erősen tiltakozott, illetve a karjaim akartak tőből kiszakadni.
Minden egyes „beállásnál” egy-egy kép jelent meg előttem, szinte egy kis történet bontakozott ki.
Kereszteződések kavalkádja villant fel, majd egy egyenesen felfelé vezető úton indultam el, ezután hirtelen a fák közt találtam maga, ahol le-fel szaladgáltam, nem tudom hogy az utat kereshettem-e, minden esetre félelem nem volt bennem. Következő képben már fent voltam a tetőn, egy hegygerincen, csukott szemmel élvezetem a napfényt, a kellemes szellőt, eközben valami megzavart, nem tudom mi csak hirtelen kinyitottam a szemem. Következő képben emberek jelentek meg, nyüzsgés lett a hegytetőn, itt csak mint csendes szemlélődő voltam jelen. Majd hirtelen eltűntek az emberek, ott álltam a hegytetőn, ami egy virágoskerté változott.
Mindvégig az az érzés élt bennem, hogy szeretem a hegyeket, szeretek itt lenni. Nyugodt és békés hangulatom volt.
Minden egyes „beállásnál” egy-egy kép jelent meg előttem, szinte egy kis történet bontakozott ki.
Kereszteződések kavalkádja villant fel, majd egy egyenesen felfelé vezető úton indultam el, ezután hirtelen a fák közt találtam maga, ahol le-fel szaladgáltam, nem tudom hogy az utat kereshettem-e, minden esetre félelem nem volt bennem. Következő képben már fent voltam a tetőn, egy hegygerincen, csukott szemmel élvezetem a napfényt, a kellemes szellőt, eközben valami megzavart, nem tudom mi csak hirtelen kinyitottam a szemem. Következő képben emberek jelentek meg, nyüzsgés lett a hegytetőn, itt csak mint csendes szemlélődő voltam jelen. Majd hirtelen eltűntek az emberek, ott álltam a hegytetőn, ami egy virágoskerté változott.
Mindvégig az az érzés élt bennem, hogy szeretem a hegyeket, szeretek itt lenni. Nyugodt és békés hangulatom volt.
vikka
Tadászana-A hegytartás
Nem esik nehezemre ebben az ászanában állni.
Erős vagyok,mozdulatlan.
Jól esik érezni a talajt a lábam alatt.
Nagyon szeretek mezítláb lenni.
Jól esik a hátamnak ez a tartás,jól esik a mozdulatlanság.
Van benne valami fennkölt és valami titokzatos...
(Balcsin vagyok a kertben,kicsit hideg van,a szél is fúj,mégis mozdulatlan vagyok.
semmi nem dönthet fel.)
Nem vágyom máshová,nem vagyok türelmetlen,jól esik a póz az első percekben.
Később sem vagyok türelmetlen,de egyre nehezebbnek érzem magam és elkezd hiányozni a mozgás.
Nagynak és súlyosnak érzem magam.
Még mindig nem esik nehezemre az ászana tartása.
Arra gondolok,hogy egy létra vagyok,bennem van a lent és a fent.
Úgy szeretem a hegyeket,ha messzebbről szemlélhetem,s hozzátartoznak valami szép látképhez.
Nem vágyom a magas hegyekre,sosem vonzott a hegymászás,síelni sem tudok,nem vonzanak a havas hegyek sem.
(Az Erőss Zsolt is eszembe jut,olyan hiábavalónak érzem a halálát,rögeszmének a hegyekhez való vonzódását...)
Nincs bennem olthatatlan vágy,hogy egy magas hegyen legyek.
Ha hegy,akkor messzebbről szemlélve, és legyen mellette víz is. Az fontos.
A magas hegy félelemmel vegyes tisztelet érzését kelti bennem ,rossz érzés a mozdulatlansága,a kopársága,a magas hegyekről még egy félelmetes, kongó hang is beugrik.
Egy bizonyos magasság felett nincs élet,ritka a levegő,jobb messzebbről szemlélni.
Elvonulni sem vágyom,barlangba sem,a barlang szűk,hideg,nyirkos,sötét...
A Mecsek is eszembe jut,a kisebb hegyek,a Balaton melletti hegyek.
Fák,madarak,őszi erdő.Barátságos,itt jó sétálni,túrázni. Szeretem a városunk fölé magasodó Mecseket,sokszor jut eszembe,hogy az esőfelhők nem jutnak át a hegyen.
Ez olyan oltalom-szerű gondolat,megvéd,elszigetel.
De nem szeretnék egyedül lenni egy magas hegyen, és egyáltalán nem akarom megmászni a magas hegyet.
Eszembe jutnak még a szunnyadó tűzhányók is,bennük a kiszámíthatatlan természeti erővel.
És az is még megfordul a fejemben,hogyha sík vidéken vagyok,hiányzik a hegy látványa.
Gondolkodtam a céljaimon is,de többnyire rövidtávú célok jutottak csak az eszembe.
Este nagyon fájtak a combjaim.
Nem esik nehezemre ebben az ászanában állni.
Erős vagyok,mozdulatlan.
Jól esik érezni a talajt a lábam alatt.
Nagyon szeretek mezítláb lenni.
Jól esik a hátamnak ez a tartás,jól esik a mozdulatlanság.
Van benne valami fennkölt és valami titokzatos...
(Balcsin vagyok a kertben,kicsit hideg van,a szél is fúj,mégis mozdulatlan vagyok.
semmi nem dönthet fel.)
Nem vágyom máshová,nem vagyok türelmetlen,jól esik a póz az első percekben.
Később sem vagyok türelmetlen,de egyre nehezebbnek érzem magam és elkezd hiányozni a mozgás.
Nagynak és súlyosnak érzem magam.
Még mindig nem esik nehezemre az ászana tartása.
Arra gondolok,hogy egy létra vagyok,bennem van a lent és a fent.
Úgy szeretem a hegyeket,ha messzebbről szemlélhetem,s hozzátartoznak valami szép látképhez.
Nem vágyom a magas hegyekre,sosem vonzott a hegymászás,síelni sem tudok,nem vonzanak a havas hegyek sem.
(Az Erőss Zsolt is eszembe jut,olyan hiábavalónak érzem a halálát,rögeszmének a hegyekhez való vonzódását...)
Nincs bennem olthatatlan vágy,hogy egy magas hegyen legyek.
Ha hegy,akkor messzebbről szemlélve, és legyen mellette víz is. Az fontos.
A magas hegy félelemmel vegyes tisztelet érzését kelti bennem ,rossz érzés a mozdulatlansága,a kopársága,a magas hegyekről még egy félelmetes, kongó hang is beugrik.
Egy bizonyos magasság felett nincs élet,ritka a levegő,jobb messzebbről szemlélni.
Elvonulni sem vágyom,barlangba sem,a barlang szűk,hideg,nyirkos,sötét...
A Mecsek is eszembe jut,a kisebb hegyek,a Balaton melletti hegyek.
Fák,madarak,őszi erdő.Barátságos,itt jó sétálni,túrázni. Szeretem a városunk fölé magasodó Mecseket,sokszor jut eszembe,hogy az esőfelhők nem jutnak át a hegyen.
Ez olyan oltalom-szerű gondolat,megvéd,elszigetel.
De nem szeretnék egyedül lenni egy magas hegyen, és egyáltalán nem akarom megmászni a magas hegyet.
Eszembe jutnak még a szunnyadó tűzhányók is,bennük a kiszámíthatatlan természeti erővel.
És az is még megfordul a fejemben,hogyha sík vidéken vagyok,hiányzik a hegy látványa.
Gondolkodtam a céljaimon is,de többnyire rövidtávú célok jutottak csak az eszembe.
Este nagyon fájtak a combjaim.
lol
Kérdésem, amellyel felveszem a pózt:
Milyen akadályok állnak előttem?
Nem magasak az akadályok előttem, hanem nagy távolságokat ölelnek át. Messzire kell mennem, nem tudom, van-e elég erőm áthidalni a távolságokat. Van bennnem elég lendület, elszántság, kitartás?
Fizikai érzeteim:
A nyakizmaim, és általában a hátamon az izmok, mintha rövidek lennének. Amikor megnyújtom ezeket, hátrébb gördítem a vállam, fájdalommal jár. Állok egy ideig, figyelem a fájdalmat, hagyom felvillanni a gondolatokat. Lassan egyre könnyebbb a nyújtózás, csökkken a fájdalom, de aztán elfáradok. Kibontakozom a testhelyzetből.
Az életemben, a céljaim között sincs elég nagy tér. Túl kis léptékben, szűk körben gondolkodom. Nehéz és fájdalmas számomra kiszakadni abból a meleg és szerető közegből, amely körülvesz, ahol biztonságban érezhetem magamat, ahol tudom, hogy elfogadnak és senki sem kérdőjelezi meg a személyemet. Tartok ezektől, ezért zárom olyan szűkre a kört.
A legfőbb akadály számomra ez a bezárkózás. Nyitnom kellene, de ehhez értékelnem kellene önmagam, elfogadni magam, nem tartani attól, hogy visszautasítanak, kevésnek találnak, lenéznek.
Milyen akadályok állnak előttem?
Nem magasak az akadályok előttem, hanem nagy távolságokat ölelnek át. Messzire kell mennem, nem tudom, van-e elég erőm áthidalni a távolságokat. Van bennnem elég lendület, elszántság, kitartás?
Fizikai érzeteim:
A nyakizmaim, és általában a hátamon az izmok, mintha rövidek lennének. Amikor megnyújtom ezeket, hátrébb gördítem a vállam, fájdalommal jár. Állok egy ideig, figyelem a fájdalmat, hagyom felvillanni a gondolatokat. Lassan egyre könnyebbb a nyújtózás, csökkken a fájdalom, de aztán elfáradok. Kibontakozom a testhelyzetből.
Az életemben, a céljaim között sincs elég nagy tér. Túl kis léptékben, szűk körben gondolkodom. Nehéz és fájdalmas számomra kiszakadni abból a meleg és szerető közegből, amely körülvesz, ahol biztonságban érezhetem magamat, ahol tudom, hogy elfogadnak és senki sem kérdőjelezi meg a személyemet. Tartok ezektől, ezért zárom olyan szűkre a kört.
A legfőbb akadály számomra ez a bezárkózás. Nyitnom kellene, de ehhez értékelnem kellene önmagam, elfogadni magam, nem tartani attól, hogy visszautasítanak, kevésnek találnak, lenéznek.
2015. június 28., vasárnap
Aquarius
Megint a Balcsi parton állok, de most minden nagyon más. Fúj a szél erősen, minden mozog. A víz tajtékzik, a sirályokat össze-vissza dobálja a szél, a fák levelei zörögnek. Csak én állok egyenesen és a hegyek a túlparton.
Fizikailag ma könnyebben ment a póz felvétele és tovább ment a kitartása. Elképzeltem a téglát a lábaim közé és ez segített. De még mindig nagyon nehéz ennyi apró részletre odafigyelni.
Fizikailag ma könnyebben ment a póz felvétele és tovább ment a kitartása. Elképzeltem a téglát a lábaim közé és ez segített. De még mindig nagyon nehéz ennyi apró részletre odafigyelni.
2015. június 27., szombat
Aquarius
A Balaton partján állok a víz mellett, szembe velem a Badacsony. A hegypóz felvétele közben próbálok koncentrálni minden egyes porcikámra, hogy helyesen csináljam. Nézem a hegyeket az északi parton és megdöbbenek. A természeti erők, amelyek kiemelték ezeket a hegyeket, dombokat, micsoda hatalmasságot képviselnek, ehhez képest én kicsi vagyok és tehetetlen és gyenge. Ezzel a gyengeséggel szemben viszont ott áll, amit belülről érzek a tadászana gyakorlása közben: hogy erős vagyok, senki nem tud megingatni.
Fizikailag nem tudom sokáig kitartani a pózt, elfáradok. Nehezemre esik a belső combomat lefelé, a külsőt felfelé húzni.
Fizikailag nem tudom sokáig kitartani a pózt, elfáradok. Nehezemre esik a belső combomat lefelé, a külsőt felfelé húzni.
lol
Ma reggel ágyban gyakoroltam. Fekve.
Fizikai szintű tapasztalatom, hogy a nyakizmaim nagyon rövidek, folyamatosan figyelnem kellett a nyak hátsó részének nyújtására. Másik nehézséget a keresztcsont talajhoz közelítése jelentette.
Kétszer vettem fel az ászanát, első alkalommal aránylag rövid időre, mert a testem részéről komoly ellenállást tapasztaltam, meg kellett kínlódni a helyes tartásért és annak fenntartásáért.
Ide kapcsolódó asszociációim:
A hegy olyan, mint a vezető. Stabil és erős. Rengeteg munka és erőfeszítés van abban, hogy valaki vezethessen. Én nem akarok ennyi erőfeszítést tenni, jobb lenne ellazulni, megpihenni. Nem akarok vezetni. Legyen hegy más. Tartsa ki ezt a pózt más.
Másodszorra könyedebben, hosszabban sikerült felvennem a pózt. A nyakam még itt is feszült, de a vállak lefelé gördítése/mozdítása sokkal simább volt, és a deréktájékot is vissza tudtam vinni a talaj felé úgy. hogy a mellkas nyitva maradt, bár erre újra és újra figyelnem kellett..
A következő gondolatok jöttek:
Milyen ívek vannak a testemben? A talpam. A gátizmom. A rekeszizmom. A torkom. A hegy barlangjaihoz hasonlíthatók? Elérhetek-e valaha a legmagasabb szintig, ha nem tudom kiegyenesíteni magam? Minden lefelé húz, az egész anyagi valóság. Hogyan tud felfelé törekedni a hegy, amikor ilyen súlyos? Könnyebbnek kellene lennem, hogy feljebb érjek. Nehéz súlyokat hordok. Miért nem látom ezeket a súlyokat? Akarom látni őket? Akarom letenni őket?
Milyen hegy akarok lenni? Elterpeszkedő és nehéz vagy könnyed, felfelé törő? Melyiknek nehezebb lenni?
A háromszög forma, mely a hegyet szimbolizálja, az isteni jelképe. Akarok hinni? Nem lenne egyszerűbb az életem, ha csak a fizikai valóságban élném meg? Nem kellene folyamatosan törekednem, tartani magam, nyújtózni felfelé. Hagyhatnám, hogy lehúzzon a föld. A törekvő lét folyamatos erőfeszítést igényel, ez fárasztó.
Fizikai szintű tapasztalatom, hogy a nyakizmaim nagyon rövidek, folyamatosan figyelnem kellett a nyak hátsó részének nyújtására. Másik nehézséget a keresztcsont talajhoz közelítése jelentette.
Kétszer vettem fel az ászanát, első alkalommal aránylag rövid időre, mert a testem részéről komoly ellenállást tapasztaltam, meg kellett kínlódni a helyes tartásért és annak fenntartásáért.
Ide kapcsolódó asszociációim:
A hegy olyan, mint a vezető. Stabil és erős. Rengeteg munka és erőfeszítés van abban, hogy valaki vezethessen. Én nem akarok ennyi erőfeszítést tenni, jobb lenne ellazulni, megpihenni. Nem akarok vezetni. Legyen hegy más. Tartsa ki ezt a pózt más.
Másodszorra könyedebben, hosszabban sikerült felvennem a pózt. A nyakam még itt is feszült, de a vállak lefelé gördítése/mozdítása sokkal simább volt, és a deréktájékot is vissza tudtam vinni a talaj felé úgy. hogy a mellkas nyitva maradt, bár erre újra és újra figyelnem kellett..
A következő gondolatok jöttek:
Milyen ívek vannak a testemben? A talpam. A gátizmom. A rekeszizmom. A torkom. A hegy barlangjaihoz hasonlíthatók? Elérhetek-e valaha a legmagasabb szintig, ha nem tudom kiegyenesíteni magam? Minden lefelé húz, az egész anyagi valóság. Hogyan tud felfelé törekedni a hegy, amikor ilyen súlyos? Könnyebbnek kellene lennem, hogy feljebb érjek. Nehéz súlyokat hordok. Miért nem látom ezeket a súlyokat? Akarom látni őket? Akarom letenni őket?
Milyen hegy akarok lenni? Elterpeszkedő és nehéz vagy könnyed, felfelé törő? Melyiknek nehezebb lenni?
A háromszög forma, mely a hegyet szimbolizálja, az isteni jelképe. Akarok hinni? Nem lenne egyszerűbb az életem, ha csak a fizikai valóságban élném meg? Nem kellene folyamatosan törekednem, tartani magam, nyújtózni felfelé. Hagyhatnám, hogy lehúzzon a föld. A törekvő lét folyamatos erőfeszítést igényel, ez fárasztó.
2015. június 26., péntek
Üdvözlet
Első hét : tádászana
Mindenkinek jó gyakorlást kívánok!
Ha esetleg bármiféle problémád adódik az oldal használatával kapcsolatban, szívesen segítek! :-)
itt keress: yellthesinger@gmail.com
06209235741
06209235741
Bien János
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)