ebi

Hatszor mentem bele a pózba, összesen kb. 10-15 perc alatt sikerült az első napi feladattal megbirkózni. Ászana hosszabb kitartásának inkább fizikai korlátja jelentkezett. Hiába próbáltam a medence billentésével a derekam kímélni, a végére már erősen tiltakozott, illetve a karjaim akartak tőből kiszakadni.
Minden egyes „beállásnál” egy-egy kép jelent meg előttem, szinte egy kis történet bontakozott ki.
Kereszteződések kavalkádja villant fel, majd egy egyenesen felfelé vezető úton indultam el, ezután hirtelen a fák közt találtam maga, ahol le-fel szaladgáltam, nem tudom hogy az utat kereshettem-e, minden esetre félelem nem volt bennem. Következő képben már fent voltam a tetőn, egy hegygerincen, csukott szemmel élvezetem a napfényt, a kellemes szellőt, eközben valami megzavart, nem tudom mi csak hirtelen kinyitottam a szemem. Következő képben emberek jelentek meg, nyüzsgés lett a hegytetőn, itt csak mint csendes szemlélődő voltam jelen. Majd hirtelen eltűntek az emberek, ott álltam a hegytetőn, ami egy virágoskerté változott.
Mindvégig az az érzés élt bennem, hogy szeretem a hegyeket, szeretek itt lenni. Nyugodt és békés hangulatom volt.