ebi

07.12. vasárnap
Egy 5 perces „beülés”.  Feszítés először a vállaimban majd a hát középső részén jelentkezik, ahogy törekszem előre a fejemmel ez az érzés csökken és helyette a derekam húzódik. Próbálom a lábfejem egyenesen tartani és a sarkam előretolni, de ekkor nagyon erős a feszítés az egész lábam hátsó felén.
Mi az ami engem visszatart, hátráltat? Ezzel a kérdéssel foglalkozom és itt most beköszön az a probléma, ami már a program elején is zavart engem. Keresem, kutatom, próbálom jobban megismerni magam, sok esetben választ is kapok , de ezeket az információkat én nem szeretném az internetre felrakni.


07.13. hétfő
Egy hosszabb és három rövidebb beállás. Minden egyes ászanába egyre nehezebben megyek bele, elég darabos vagyok. Az egész testem feszül a fejemtől a sarkamig.
Úgy érzem mintha gúzsba lennék kötve.
Elmúlt hetek tapasztalata alapján azt mondanám , hogy maga az ászana kivitelezése a bemelegítés és a tényleges érzelmi hatások, felismerések pedig napközben egy-egy csendesebb pillanatban jönnek elő.


07.14. kedd
Mivel tegnap nehezemre esett egymás után belemenni az ászanába ma úgy döntök egy hosszút fogok csak kitartani, ez 8 percre sikeredik.
Feszülés főleg derék tájt és szokásos módon a lábam hátsó felén jelentkezik.
Milyen korlátok állnak előttem, mi segíthet megszabadulni? Válasz van.
Erőt veszek magamon és beállok egy újabb ászanába, ezt csak rövid ideig sikerül kitartanom, de meglepő módon egy olyan probléma merül fel bennem, amit már többször a fejemhez vágtak, de én ezt mindig tagadtam, de most el kell ismernem, hogy igazuk volt a jó szándékú kritikusaimnak.


07.15. szerda
szünnap


07.16. csütörtök
Egy hosszabb és egy rövidebb kitartás, feszülés elsősorban a lábban jelentkezik.
Először a jó és a rossz, a fehér és a fekete közötti különbségen gondolkodom.
Lehet hogy ellentmondásos, de úgy tartom , hogy nincs tiszta fehér és tiszta fekete, a szürke sok árnyalat van.
Viszont van különbség a jó és a rossz között, ez tartja, tartaná rendben a világot, ehhez próbálunk meg igazodni (jobb esetben).

Nyugat jelentésén gondolkodom még.  Igazán sokat nem mond nekem, a naplemente jut eszembe, amihez az alábbi szavakat kötöm: nyugalom, elcsendesedés, megpihenés, békesség.


07.17. péntek
Két 3-4 perces kitartás.
Szokásos fizikai tünet: erős feszülés a láb, enyhébb a derék és a lapocka környékén.
Mit kell feladnom? Válasz megvan, ami talán már fél siker. Megvalósítás na az nehezebb.


07.18-20.
szünnapok  :(

ebi

07.11. szombat
Két rövid kb. 6 perces beállás, túl fáradt vagyok többhöz. Kivitelezésben figyelek, hogy a karokat erős feszítésben vigyem fel.
Érzelmi hatás nem jelentkezik.

Ardha Matsziendrászana

vikka

A múlt héten(,egy nap kivételével) becsületesen gyakoroltam a paszcsimottán ászanát.
A tapasztalataim és érzeteim zömében "csak" testi szinten jelentkeztek.
Az egész lábszáram ami feszült,merev volt,a folyamatos kitartás hatására azért sokat lazult és engedett.
A kezdeti kényelmetlenségek,merevségek,a póz kitartása közben mindig sokat lazultak.
Mégis,ahogy másnap újra nekiálltam a feladatnak,úgy éreztem,hogy megint elölről kell kezdenem,nem lettem lazább. (Mondjuk én mindig reggel gyakorlok,amikor még merevebbek az izmok).
Azt figyeltem még meg,hogy nagyon jól esik egy idő után tartanom a pózt. Élveztem a gerincem nyúlását,s azt a törekvést,hogy elől egyre jobban csukódjak. Volt mindig egy képem magamról,s szerettem volna magam látni egy tükörben,hogy összevethessem a két képet.
Ami eszembe jutott párszor,az a szó,hogy "bicska".
Aztán az alázat,s hogy meghajlok,valami,valaki előtt,és magam előtt is...
Picit tovább fűztem a gondolatot,és rájöttem,hogyha kicsit lazulnék,engednék minden szinten,akkor ezeket a dolgokat is könnyebben élhetném meg.

13

Most is először deréktájban éreztem húzódást, majd a lapockáknál egy kicsivel később érkezett meg egy hasonló érzet. Kb. 2-3 perc után elkezdett zsibbadni a bal lábam jobb oldala a nagy lábujjam irányába, először azt hittem, gond van, megtapogattam a lábamat: valójában nem zsibbadás inkább egy ahhoz nagyon hasonló testérzet volt, mely ki is tartott a gyakorlás végéig.
Magáról a pozitúráról eszembe jutott a strucc, amint a földbe/homokba dugja a fejét: védett helyzetnek tűnik, de közben seggbe rúghat akárki.

vikka

Először állva próbálkozom. Nagyon merev vagyok,nagyok nem esik jól. Ha valaha is lejjebb tudtam hajolni,annak már se híre,se hamva...
A nyakam és a hátam nehezen adja meg magát.
Nemsokára már ülésből próbálkozom.
Jobban megy.
Nyújtok előre,próbálok csukódni. Szeretném látni magam egy tükörben.
Abszolút a fizikai szinten való kivitelezéssel vagyok elfoglalva.
Feszül hátul a combom,lábszáram.
Átfut az agyamon,hogy bizonyos dolgokban merev vagyok...
Nem tudok tovább gondolkodni,túlságosan hamar kizökkenek,talán mert kevés időm van ma reggel.
Nyugtalan vagyok és kicsit szorongok.
Szorongok? Össze vagyok szorulva ebben a pózban.
Holnap tovább próbálkozom.

13

Hosszabb bemelegítés után vettem fel a pózt. Küzdök a combok szétterítésével, mivel merevek mint a kő és úgy állnak el a földtől mint annak rendje és módja. Próbálom lejjebb tuszkolni a térdet. Erős húzódás a deréknál végig a gerinc mentén: kb ezt vártam. Gondoltam a kiszolgáltatottságra és eszembe jutott egy nagy szikla, amint ebben a pózban a hátamra zuhan és a földbe gyalul. Ekkor néztem a az időt 3 perc 46 volt, ez volt az első körben, bár 5 percig kitartottam a tisztesség kedvéért.

lol

Előkészítésként tadászanát, trikónászanát és álló előrehajlást végzek.
A homlokom alá téglát teszek. Tervezem, hgoy ezt majd elhagyom, de az első gyakorlások alkalmával szeretném, ha nem kellene folyton a nyakam feszülésére figyelni és el tudnám lazítani ezt a területet.
Az akadályaimat kérdezem magamtól. Hol vannak az akadályaim?
Sokáig nincs semmi válasz, csak a combhajlítók feszítését érzem, de aztán a gát területének erőteljes préselődése vált ki kellemetlen érzetet. A földeléssel van gond? - kérdezem magamtól, és ekkor bevillan a kép, amit apám mesélt: a szülei kortársai, parasztemberek, akik odakinn dolgoztak a földeken. Apu azt mesélte, milyen szerencsések voltak ők, mert a nagylány testvérük vigyázott rájuk otthon, nem kellett kivinni őket kisgyermekként a földekre. Mert azokat a gyerekeket beásták a sor végén, meséli apám. Beásták, és otthagyták a fa alatt, valami játékkal. Be kellett őket ásni, különben elmentek volna, ahhoz, hogy cipeljék őket, nehezek voltak. Nem is lehetett annyira rossz, gondolom, biztonság, földelés, de váratlanul belém hasít az érzet, én vagyok az a gyerek, és csak az érdekel, hogy ott lehessek anyám mellett. Hiányzik az anyám, magamhoz akarom ölelni, hozzá akarok bújni, oda akarok futni hozzá, de nem tudok. Irtózatos a fizikai tehetetlenség és a kínzó vágy együttes érzete.

lol

Közepesen hosszú kitartás, 5-5 perc. Nem számolok, nem én mérem, megkérek valakit.
A póz első felében a derék érzete dominál, elsősorban a csípőkörnyék izmai. Aztán zsibbadni kezdenek az ujjak. Végül a nyakam fájdul meg, érzem, hogy a nyakam nem elég erős. Puha vagyok, gondolom, túl puha a fejem súlyához képest, meg kell erősödnöm ahhoz, hogy elbírjam, ami a fejemben van, a súlyt, amit hordoznom kell. Nehezen szabadulok ettől az érzettől, a nyak, a fizikai test gyengeségének érzetétől. Harmóniát kell teremtenem a testem és a lelki-szellemi energiáim között.

lol

Egy-egy kitartás mindkét oldalra.
Az életemben levő háromszögek gondolatával megyek bele az ászanába. Geometriai tér jelenik meg az elmében, síkban levő pontos, amelyek felett én is egy pont vagyok. Én vagyok a lenti síkon különállóan létező egy-egy pont felső csúcsa. Csatlakoznak belém, én emelem őket felfelé és összekötöm őket. Ez a feladatom, jelenik meg a gondolat. Összekötni és felfelé emelni.

lol

Kétszer ismételt, közepes idejű kitartás. Elsősorban a fizikai hatások jelennek meg, mert olyan elsöprő erejű az élmény, a test egységének a széthullása a gyakorlásból való kijövetelt követően. A test "kereksége" egész-érzete darabjaira hullik, mert minden oldalon nagyon intenzív, egymástól eltérő érzet jelentkezik, minden kisebbnek és nagyobbnak érződik, az egyes testrészek mérete, energiája mintha tökéletesen más lenne, az eredmény pedig egy gnóm, torz test érzete, s felmerül a kérdés, hogy ez lennék én? Melyik a valódi énem? Mennyi a hazug és mennyi a valós harmónia bennem? Lehetséges egyáltalán a harmónia? Amióta gondolkodom, a lényemet tökéletes, kerek, szép és egész energiaként élem meg. Most felmerül bennem, hogy ebben is lehetnek törések, deformitások, amit csak én nem észlelek, talán, mert nem akarom nem tökéletesnek látni magam.
Milyen vagyok?

13

Este gyakoroltam, kb. 4-4 percet oldalanként. Csak mint száraz tény, mert utólag írom be. Erős érzetek a nyak és a váll környékén, zsibbadásszerű. stabil az állás. A felfelé törekvő irány a gyengébb, mintha a semmit markolásznám.

ebi

Mindkét oldalra egy - egy rövidebb beállás, kavarognak a gondolatok, de sajnos nem a háromszög körül.
Újabb beállások, most hosszan kitartom, de a mai nap erősen rányomja a bélyegét gyakorlásomra és hangulatomra. Mennyire tudok ellenállni a nyomásnak?

1 hétig most nem leszek net közelben, majd utólag majd felpakolom az élményeim.

ebi

Mindkét oldalra háromszor, kb. 15 percig „gyakorlok”. Kicsit nehézkesen, fáradtan állok bele az elsőbe. Fizikai érzet hasonló az eddigiekhez: felfelé nyújtózó váll, a lapockák környéke, kijövetelkor pedig a derekam zsibong.
Háromszögre gondolok, ami nekem mindig egy egyenlő szárú ▲-ként jelenik meg.
Úgy érzem magam mint egy papírlap, amit S formában több irányból lenget a szél, kicsit imbolygok. Keresem az életemben a hármas kapcsolatokat, de mindig csak kettőig jutok.
07.07. kedd

Szokásos három beállás mindkét irányba, próbálom a lehető leghosszabban kitartani, bár az utolsót előbb feladom. Szokásos fizikai érzetek mellett most jelentkezik a nyak feszülése is.
Stabilizálni kívánt kapcsolatokon töprengek, egy darabig nem jön semmi gondolat, majd beugrik az egyik legnyilvánvalóbb. (Néha nem tudom hova teszem az eszem.)
Második beállásnál nagyon figyelek a pontos kivitelezésre.
Erősségeimen gondolkodok…, úgy érzem gyengeségeimet könnyebb lenne összeszedni.  Hiába jut eszembe bármi pozitívum, a következő gondolat máris megkritizálja, kiegészíti ezt. Azon jár az eszem, hogy márpedig most addig nem jöhetek ki az ászanából, ameddig legalább egy erősséget fel nem jegyzek, de hiába fel kell már egyenesedjek. Kis lazítás, befelé figyelés majd jön a másik oldal és bum, pillanatok alatt jönnek a gondolatok.
Harmadik beállás már rövidebb, inkább csak a kivitelezésre figyelek, fejben már nem itt járok. 
07.09. csütörtök

vikka

Ma (csütörtök) nagyon elszánt vagyok. Érzem magamban az erőt.
Nagyon pontosan állok be,minden tagomat pontról pontra alaposan teszem oda,ahova kell.
Nagyon fontos,hogy ennél az egyensúlyból kibillentő ászanánál erős legyen az alap. Szóval a láb.
Meg egyébként is nagyon fontos az alap. Ha megvan a jó alap,nehezebben hat rám bármilyen olyan erő,ami a közepemből ki akar billenteni.
De itt kibillenek.
De ha jó az alapom,tudok ehhez alkalmazkodni,ebben az eltolt helyzetben is megállok.
Flexibilis vagyok. Könnyen alkalmazkodom.
Nyitott vagyok. Nagyon koncentrálok a mellkas nyitására.
Ahogy egyre jobban törekszem a nyitásra,a nyakam sem fáj annyira.
És felfelé nézek. Ebben is megtalálom ma a szimbolikát. Istenre nézek,benne bízom,pláne nem inoghatok meg. Hú,ebben megint benne van a fent és lent. Alap és Isten. Egyensúly bennem.
Mikor a jobb oldalra hajolok,késztetést érzek arra,hogy egyre lejjebb menjek.
Nagyon szeretem ezt az ászanát. Valahogy inspirál.
Most  este van,mikor írok,de kedvem lenne megint gyakorolni.

vikka

Ma egész jól megállok.A nyitásra koncentrálok.
Az egyensúlyra. Nem szabad hagynom magam kibillenni.
Megint a nyakam fáj,kicsit a fejem is remeg.
Mikor feljövök a döntésből,érzem a csípőm és a derekam.
Egész sokáig tartom a pózt,de a gondolataim elkalandoznak.

13

Kétszer vettem fel a pózt mindkét irányba támasztékkal. Az első körben szinte semennyire nem tudtam összpontosítani, gondolataim mindenhol jártak. Ennek ellenére kitartottam a pózt viszonylag hosszan. Másodszor úgy éreztem, jobban ment. Gondoltam az életemben lévő háromszögekre, először úgy véltem, most nincsenek is háromszögek, csak anno voltak az életemben szerelmi háromszögek, melyeknél soha nem volt meg persze az egyensúly és állandóan erre-arra billegtek, - de aztán mégis csak rájöttem, vannak most is, csak nem szerelmiek.
A póz kitartása közben minduntalan azon kaptam magam, hogy túlzottan erősen támaszkodok a téglákra, próbáltam ilyenkor a súlypontot visszahelyezni a lábakra.

Paszcsimottánászana

Aquarius

Kétszer vettem fel a pózt mindkét irányba. Elsőre a lábamon támaszkodott, illetve lógott a kezem, próbálgattam, hogy kényelmesebb. A támaszkodással erősítettem a térdem túlnyújtását, a lógó kéz viszont fárasztónak bizonyult. 

Az ég felé emelkedés, Jézus a kereszten, a célok elérése jutottak eszembe.

Második alkalommal támasztékot kerestem és így jóval könnyebbnek éreztem a beállást, tovább is ment a kitartás. A térdem a gyenge pont még mindig.

A kapcsolati háromszögeim villantak be, meglepődtem, mennyire sok volt, illetve van az életemben ...

vikka

Ma egy kicsivel több ideig foglalkoztam a pózzal.
Utánanéztem,hogy a pózhoz tartozó mantra az:" Energia és öröm árasztja el testem sejtjeit,öröm szálljon rám. " Ez egy kicsit felvidít,a tartás közben próbálom magamban mondogatni.

Érzem,hogy jobban esik szék nélkül kitartanom a pózt,tovább is bírom így.
A nyakfeszülés továbbra is megvan,mindig ezért kell kijönnöm a tartásból. Eszembe ötlik,hogy talán túl nyakas vagyok? Jaj,jaj,nagyon is ismerős ez a jelző...
Azért feszegetem ma a határaimat.
Ez a póz elmozdít az egyensúlyból,de úgy érzem,hogy a felfelé tartott karom mégis valahogy megtart. Olyan,mint egy ellensúly.
Látom magam az ablaküvegben,és keresgélem a pózban a háromszög formát,valahogy nekem nem is olyan egyértelmű.
Kicsit gondolkodom a háromszögről,mint formáról,de nem ugrik be semmi a derékszögű vonalzón kívül. :)
A hármas szám már izgalmasabb.de a
 nyakfeszülés mindig kizökkent.
Az ászanák közötti kis pihenésnél egy jóleső lapockatáji fájdalmat figyelek meg.
A póz tartása után kedvem volt még más jógagyakorlatokat is megcsinálni.

ebi

Vasárnap ráérő időmben egy cseresznyefa árnyékában álltam be először az új ászanába.
Engem mindig is meglepett, hogy  legerősebb fizikai visszajelzés a felfelé törekvő vállamban és felkaromban jelentkezik, ez most sem volt másként.
A leírást még nem olvastam erről az ászanáról, nem voltak segítő kérdések így csak háromszög fogalmán kezdtem el gondolkodni. Különösebb érzelmek nem jöttek, egyetlen szó kúszott be a fejembe: rideg.
Nem szeretem a háromszöget (nem tudom ennek mi értelme).
Ezután sokkal csábítóbbá váltak a fejem felett mosolygó cseresznyék, így kijöttem az aszánából. Persze a gyümölcsök kukaclakként funkcionáltak.  



Hétfőn 2 beállás, mindkét oldalra, viszonylag hosszú kitartásokkal.
Fizikai hatás hasonló mint előző nap: a felfelé nyújtózó váll, majd a derék jelentkezik.  Minden egyes beállással egyre mélyebb a lehajlás.
Különösebb lelki hatása nincs, barátkozom az ászanával, már nem jelentkezik az előző napi negatív gondolat. Koncentrációmat jelentősen rontja, hogy az éppen érkező rokonok zsivaja behallatszik az udvarról.  Gondolom átolvasom a jegyzetet, addig talán elcsendesednek. Harmadszorra is beleállok a pózba, az jut eszembe, hogy a háromszög olyan, mint egy stabil alap, egy felfelé és lefelé törekvő iránnyal, életúttal. Este elalvás előtt pedig az ötlik fel bennem, mi történik ha a háromszöget elfordítjuk? Hova kerül az alap?  

13

Jobb oldalra kezdtem a pózt. Hosszan nyújtózva oldalra tettem le a kezemet. Próbáltam szilárd támaszt találni, végül is most jobban ment: nem inogtam annyira, mint az első alkalommal. Jobb farizmot feszítettem és toltam a csípő irányába, bal combot fordítottam balról jobbra. Nyitottam a mellkast, forgattam a bal vállat hátrafelé. Kb 2 perc után a nyakam bal oldala elkezdett erősen húzódni, görcsölni, kb egy perc múlva kijöttem. Bal oldalra is kb 3 percig tartottam ki pózt. Igyekeztem elképzelni egy ideális egyenlő oldalú háromszöget. Kb 1,5 - 2 perc után a jobb kezem erősen elkezdett zsibbadni, de csak a hüvelyk, mutató és középső ujjam. A gyűrűs és kisujjam rendben volt. Ezek miért nem zsibbadnak, ha a már többség igen? Vagy a többség minek zsibbad, amikor lehetne rendben is?
- Ezeken a (fogós) kérdéseken töprengtem.

13

Lassan helyezkedem el a pózban. A figyelmemet először a talpakra, majd a sarkak kifelé mozgatására viszem. Utána a térd felhúzása, majd a farizmok jönnek. Igyekszem a lábam külső oldalán fel, a belső oldalán lefelé törekedni. Nyitom a mellkast, közelítem a lapockákat, emelem a fejtetőt, a nyakat. Ekkor érdekes dolog történik (legalább is ilyen még nem volt) roppant egyet a gerincem, mintha sikerült volna széthúzni egy kicsit. Hm, ez jó!

vikka

Trikónászana

Örülök ennek az ászanának,mert ez az egyik "kedvencem".
Ennél az ászanánál érzem minden egyes kitartásnál azt,hogy milyen sokat lehet fejlődni a jógában alkalomról alkalomra.
Egyenlőre a kivitelezéssel vagyok elfoglalva.
A fülembe csengenek pontról pontra az instrukciók.
Felváltva veszem fel a pózt mindkét oldalra, később (10 perc múlva kb.) széket is használok,hogy teljesen bele tudjak pihenni a tartásba.
Nehéz koncentrálnom,a nyakam és a derekam is feszül. Meg is ingok. Próbálok síkban maradni,próbálok nyitni.
A bal kezem ujjaiban csak úgy zsibong  az energia.
A csípő és nyak feszülés szinte végig megmarad.
Nekem mindig erről az ászanáról jut eszembe az ókori Egyiptom és a hieroglifák...

13

Támaszték nélküli verzióban, némileg inogva tartottam ki oldalanként kb. 3 percig. Igyekeztem a két lábra és a kézre egyenlő súlypontot helyezni. Itt nem a testsúlyról, hanem inkább a figyelem súlypontjáról beszélek.

A második beállás sikerült jobban, egy darabig sikerült az ingást is megszüntetni, így egy kép is bevillant, ahogy mint tüzes háromszög gurulok, pörgök lefelé.

Aquarius

Az első trikónászana felvétele egész könnyedén megy. A háromszögekre gondolok, a geometriára, hogy a háromszög belső szögeinek összege 180. Aztán a a póz közben a testem által alkotott háromszögekre. A lábaim és a talaj által határolt, illetve a karom, elől lévő lában és a testem között kialakult háromszögekre figyelek.
Fizikai érzeteim: az elől lévő lábam térdízülete hiperextendál és ez kellemetlen. Próbálom egyenesen tartani, de ezt fárasztónak érzem nagyon.

13

Mit jelent a hegy?
A repülés élményét. A szirt meredélyek  felett a meleg légáramlattal köröző sas.
Ahogy végig száguld a völgyek és a bércek felett. Ahogy lassan kitárt karokkal elrugaszkodom egy magasabb pontról és végigzúgok az előttem elterülő lankán, majd emelkedek egyre feljebb...

lol

Téglát használok segítségül az ászana felvételéhez. A testem lassan szokik hozzá az oldalra döntött helyzethez, s nagyon sokat küzdök a helyes kivitelezéssel. Biztosan jó helyen van a csípőm? Egy síkban nyújtom oldalra a testem? Az első erősebb érzetek az oldalamban keletkeznek, de érdekes módon, ami miatt ki kell jönnöm a pózból, mert elfárad, az a nyakam. Többször ismétlek, hosszú, de egyre rövidülő kitartásokkal. Érzelmekkel nem foglalkoztam ezen az első gyakorláson. A fizikai érzet nagyon intenzív, amikor kijövök a pózból, a testem teljes diszharmóniája áll elő, mintha elemekből lennék összerakva, minden rossz helyen van, mindennek más a nagysága az érzetben, megszűnt az addig nyilvánvalóként értelmezett szimmetria és egység. Furcsa élmény, vonzó.

lol

Utolsó Tadászana a héten.
Este gyakorlok, nagyon sok feszültség van bennem, hosszú volt a nap és a hét. Felveszem a pózt, a vállam, szokás szerint jelez. Szeretnék a saját egyenességemen gondolkodni, a gerincességen. Érdekes ez, mert mióta csak az eszemet tudom, mindig kerültem a szabályokat. Miért? - teszem fel magamnak a kérdést. Mi zavar a szabályokban? Miért van az, hogy egy kicsit mindig csalni akarok? Így tudok győzni? Miért ilyen nehéz nekem az engedelmesség? Ez nehéz kérdés lehet, mert a testem azonnal jelez, hogy kényelmetlen a póz. Mintha el akarná terelni a figyelmemet. El is tereli. Nem tudok már állni, nehéz, de ekkor eszembe jut, hogy nem kijövök a pózból, inkább megnyújtózom felfelé két kézzel, úgy tartom tovább a testhelyzetet. Csak, hogy mozdítsak azon a területen, ahol a nehézséget érzem. Amikor visszaengedem a kezem, és beállok az ászanába újra, erős energiaérzetet élek meg a lapockám és a mellkasom környékén. Hosszú ideig tartom a pózt, többször ismételve a karemelést. Mindannyiszor rendkívül erős meleg és energiaáramlás-érzet a mellkas és a lapockák környékén. Eredeti kérdésem - ki érti ezt - valahogy elsikkad...
Vissza kell térnem az egyenesség kérdéséhez, a szabályokhoz. Kíváncsi vagyok, mikor, melyik ászanában bukkan majd elő.

ebi

Fáradtan és későn állok bele a mai egyetlen ászanába, hosszan kitartom.
Hegyemre gondolok miközben a mai nap eseményei jönnek elő. Hagytam (már megint), hogy kibillentsenek (képzelt) nyugalmamból, ahelyett hogy sikerült volna megőriznem stabilitásom, lelkem békéjét. (Hiába egy hegynek könnyebb egyenesen és szilárdan állnia.)
Ez egyben jó cél is lehetne, hogy végre elérjem azt a rendíthetetlen harmóniát és nyugalmat, amire nem hatnak a külső erők.

lol

Kétszer egymás után veszem fel a tadászanát.
A kitartási idő az elsőnél meglehetősen hosszú, a másodiknál valamivel rövidebb.
Az akadályaimmal foglalkozom ennél a gyakorlásnál.
Fizikai érzetek:
Nagyon fáj a bal vállam. Mintha ezeréves blokk oldódna-feszülne benne. Igyekszem mindkét lábbal a talajra nehezedni, figyelni arra, hogy a két oldalammal egyformán dolgozzak, de a bal vállam meglepően éles fájdalommal válaszol. Igyekszem elengedni a fájdalmat, és a kérdésre koncentrálni. A fizikai érzetek azonban olyan határozottak, hogy az akadályok kérdésére semmi nem jut az eszembe. Küzdök ezzel egy darabig, aztán bevillan, hogy a testem az akadály, de hát a testem én vagyok, mondom magamnak, akkor én magam lennék a saját akadályom a fejlődésem útjában? Persze, ki más? Látom magam, ahogy körülhatárolom magamat, ahogy elkülönülök, ahogy "én" leszek, eszembe jut az előző gyakorlás leválásának, elkülönülésének élménye, és az a megértés alakul ki bennem, hogy az énem az, ami akadályoz, ami elválaszt. Valami azt mondja bennem, hogy minden támogat és előrevisz, minden, ami körülöttem zajlik, minden ember támogatni akar, az én elkülönülésem, az énem lezárása az, ami az egyetlen akadályt képezi a fejlődés útjában. Nem hegycsúcsnak kellene lenni, magányos oromnak, hanem hegyvonulat részének. Erre azonban eláraszt az erre való képtelenség érzése. Hogyan lehetnék egy mindennel? Hogyan adhatnám fel a saját énemet, az egómat? Erre biztosan nem vagyok képes.

ebi

3 beállás, hosszú kitartásokkal.
Elsőbe beállok, ismét a tegnapi érzet jelentkezik:  könnyedség, jól eső érzés (annak ellenére, hogy húzódik a lapockám környéke és én soha nem szerettem igazán ezt az ászanát).
Segítő kérdések közül az egyedüllét fogalmán gondolkodom, és meglepődve jövök rá, hogy már nem olyan vonzó számomra az egyedüllét. Egész eddigi életemben szerettem egyedül lenni, nem zavart a magány, most viszont valami más fogalmazódott meg bennem.
Második beállásnál ugyanaz a könnyedség jön, igaz a végére már fáradok, zsibbad a kezem, az ujjaim.
Mindkét lábbal földön állok? Ha lehet még jobban belefúrom a lábam a talajba, hirtelen olyan érzésem támad, mintha én magam lennék egy fa a hegyemen. Próbálom kitalálni, hogy hol helyezkedek el a hegyen, egyedül állok, vagy a sűrűjében? De erre nem kapok választ.
Következő beállásnál két gondolat jön: szilárd, rendíthetetlen. Ebben az aszánában én mindig instabilnak éreztem magam, talán a lábfejek furcsa kacsázós helyzete miatt, most viszont szilárdnak és megingathatatlanak tartom magam.  

vikka

Ma reggel nagyon alapos vagyok.
Pontról pontra veszem fel a pózt,magamban ismételgetem a jól bevésődött instrukciókat.
Érdekes,hogy ma többször eszembe jut,hogy a "talp kifelé dolgozik".
Van egy kis kényelmetlen feszülés a hátamban,bizsereg a karom,de vannak pillanatok amikor szinte jól esik és élvezem az állást.
Tartom a pózt,aztán kijövök belőle,megint tartom,izomernyesztek,hagyom,hogy hasson rám,várom a gondolatokat. De ma semmi használható gondolat.
Nem idegesít,abszolút el tudom fogadni,hogy ilyen is van.

vikka

Lassan veszem fel a pózt,a konyhában állok,ahonnan látom a Mecseket.
Mik az akadályaim az életemben?
Úgy gondolkodom magamról,hogy mindenre képes vagyok,erős vagyok.
De valahogy elvagyok ezzel a tudattal,ennyi elég,az esetleges céljaimért nem teszek semmit.
Lehet,hogy nincsenek is céljaim...
Be vagyok szűkülve.
Lusta vagyok megmászni a hegyet,kényelmetlen kimozdulnom a komfortzónámból.
Másra vágyom,de így is jó. Vagy így sem rossz.
Saját lábamon állok,egyedül vagyok,kicsit el vagyok szigetelve,nem érzem a támogatást.
Eszembe jutnak még a családi gyökereim,de erre kényelmetlen gondolni ,és nem akarok ebbe belemenni...

13

Kissé kavarog az agyam. Lehet, mozgás után mégsem kéne... Na, de. Tarkót kicsit megemelni. Gondolatok zakatolnak. Távolítani a fejtetőt a vállaktól. Combizmok feszülnek, sarkak kifelé.
Milyen egyedül?
Egészen kétségbeejtő. Menekülés. Szesz.
Szex?
De nem kell. Elengedem.

lol

Fizikai érzetek:
A gyakorlás kezdetén nagyon erősen húzódik a vállam. Próbálom lejjebb, hátrébb vinni, de nem akarja, csak fáj, de nem is annyira a fájdalmat, mint inkább az ellenállást észlelem.
Eszembe jut, hogy meg kellene emelni a bordakosár oldalát, kézzel feljebb húzom, rásegítek a fésűsizmok munkájára. Érdekes, mintha ez a mozdulat helyet teremtene a váll számára, most már fájdalom- és ellenállásmentesen, érzetem szerint jóval lejjebb tudok húzni a vállal, nincs észlelhető fizikai akadálya az ászana kitartásának, és érzem, hogy a mellkas is sokkal jobbban megnyílik.

Az egyedüllét kérdésével megyek bele az ászanába. Mit jelent számomra az egyedüllét?
Az ászanában állva folyamatosan koncentrálok ez egyedüllétre. Úgy érzem, nincs mondanivalóm ezzel a kérdéssel kapcsolatban, járatom az agyam, eszembe jut, hogy kapcsolatfüggő vagyok-e, mennyire vagyok önálló, szeretek-e egyedül lenni, szeretem-e eléggé magam ahhoz, hogy képes legyek megállni a saját lábamon, vagy még mindig kapaszkodom valakibe,a férjembe, anyámba, aztán váratlanul, elképesztően élesen bevvllanak azok a gyerekkori pillanatok, amikor ráébredtem, hogy nem vagyok egy az anyámmal, hogy nem képes teljességgel megérteni engem, mert ő és én különálló egyének vagyunk, hogy egyedül kell élnem. Aztán el is szállnak a képek, nem tudom mikor és hol láttam, éltem át ezeket, csak az élmény marad meg, és a kettősség, az elválás megértésének érzete, a pillanat, amikor megértettem, hogy az "én vagyok" azt jelenti, "egyedül vagyok".

Trikónászana

Tadászana

Sajnos nem találtam meg, hogy egy file-t hogyan tudnék csatolni, ezért a képeket egyszerűen bemásoltam ide. Ha megadjátok az email címeteket, elküldöm az egy pdf-be összerakott anyagot az egyes ászanákról. Írjatok az eszter.fabian@aok.pte.hu-ra.

Jóga könyv és hasznos linkek

Könyvek
Bandhayoga blog
Bandhayoga a facebookon

yell

Miután levertem a kiborgok lázadását, megosztom Veletek a tapasztalatokat:
Első alkalom:
Vasárnap van, kora reggel. Egy taxiállomáson utasra várakozom és az jut eszembe, hogy az egész város alszik még. Itt az alkalom, hogy kiszálljak az autóból és elvégezzem a gyakorlatot. Ahogy elkezdem, mégis rögtön felbukkan egy autós vagy egy gyalogos... Először zavar, de aztán nem is érdekel.
Meglehetősen nehéz Hegynek lenni. Főleg "Égig Érő Hegy"-nek, amilyen én szeretnék lenni. A szokásos energiákat érzem, amik az órákon is átjárnak tadászana közben. Jól bele tudom képzelni magam a Hegy szerepébe: Óriás vagyok, hatalmas. Rendületlen és nyugalmas. Sziklaszilárd és stabil. Állandó és megbízható.... Pontosan ilyennek kellene lennem, de megvalósításomban még messze vagyok a stabilitástól. Egy Hegy nem inog! Én pedig apró ingadozásokkal dülöngélek jobbra, balra, előre, hátra. Sziklaszilárd sem vagyok, mert nem tudom kitartani hosszú ideig az ászanát. Jól esik elernyedni, lazítani.
Amikor észreveszem, hogy a fejtetőm és a gerincem nem törekszik eléggé az Ég felé, arra gondolok, hogy ilyen lehet a hegyomlás. Köveim lefelé gördülnek a Föld felé. A gondolataim könnyen elterelődnek. Pl. olyanok jutnak eszembe, hogy a Hegy életének időtartama vajon hány emberöltőben mérhető? Meg olyan, hogy mi van, ha mondjuk vulkanikus hegyről beszélünk?
Mégis, minden szedett-vedettségem ellenére van egy erős késztetésem, hogy újra és újra felvegyem az ászanát és gyakoroljam. Köszönöm Istenem!

Másik alkalom:
Ma először csak egy "Hegyecske" voltam, de aztán összeszedtem magam és erősebben, stabilabban ki tudtam tartani az ászanát. Hosszabb ideig sikerült benne maradnom, mint legutóbb és kevésbé ingadoztam. A nyakam és vállam a leginkább "érzetes". Elmémben felbukkan a "nyakszirt" szó, ami csodálatosan kifejező és találó. Remek példa a csodás magyar nyelvre.

ebi

2 beállás, hosszú 4-5 perces kitartásokkal.
Spontán gondolatok, érzelmek nem jönnek, ezért a jegyzet kérdéseire koncentrálok.
Erkölcs? Nap végén egyenes háttal megállni? Merre tartok, mi a célom?
Értékrend: van (pipa, na jó ezt lehetne boncolgatni).
Egyenes hát: igen, e nélkül nincs is értelme ennek az egésznek.
Merre tovább: első napi kép villan be, csak csendes szemlélődő vagyok, nem irányítok, csak sodródom.
Második beállás során két gondolat jön elő: a nyugalom és később a biztonság.
Könnyedén megy a kitartás, úgy érzem így tudnék állni fél napig is annak ellenére hogy feszül a hátam és zsibbad a kézfejem.