vikka

Olyan akkurátusan veszem ma fel a pózt. Nagyon aprólékos vagyok, pontról pontra ellenőrzök, folyamatosan korrigálok.       Ma semmi nem tökéletes.     Nehezebb itthon a szőnyegen állni, mint a kerti füvön.     Ingok.   Remeg a kezem,  nemsokára izzadni kezdek, pedig reggel van, nincs meleg.   Hibákat találok a kivitelezésben, egyre csak javítom a tartást.    Van bennem egy kis szorongás...       Aztán hagyom, hogy az ászana hasson rám.     Próbálok koncentrálni az akadályokra.   Tudatosítom, hogy az ászana hat rám. Kis szüneteket tartok.  Aztán elkezd motoszkálni bennem egy gondolat, aztán szinte feltör , elementális erővel hat, érzelmeket kelt bennem, s tudom, hogy az életemmel kapcsolatos. KI KELL MOZDULNOM!     Ahogy elképzelem magam kivülről, óvodás gyereknek látom magam.   Próbálok barátságosabban gondolni a hegyre.    Utána sokáig bámultam ki az ablakon, ahonnan látom az egész Mecseket.