Vasárnap ráérő időmben egy cseresznyefa árnyékában álltam be először az új ászanába.
Engem mindig is meglepett, hogy legerősebb fizikai visszajelzés a felfelé törekvő vállamban és felkaromban jelentkezik, ez most sem volt másként.
A leírást még nem olvastam erről az ászanáról, nem voltak segítő kérdések így csak háromszög fogalmán kezdtem el gondolkodni. Különösebb érzelmek nem jöttek, egyetlen szó kúszott be a fejembe: rideg.
Nem szeretem a háromszöget (nem tudom ennek mi értelme).
Ezután sokkal csábítóbbá váltak a fejem felett mosolygó cseresznyék, így kijöttem az aszánából. Persze a gyümölcsök kukaclakként funkcionáltak.
Hétfőn 2 beállás, mindkét oldalra, viszonylag hosszú kitartásokkal.
Fizikai hatás hasonló mint előző nap: a felfelé nyújtózó váll, majd a derék jelentkezik. Minden egyes beállással egyre mélyebb a lehajlás.
Különösebb lelki hatása nincs, barátkozom az ászanával, már nem jelentkezik az előző napi negatív gondolat. Koncentrációmat jelentősen rontja, hogy az éppen érkező rokonok zsivaja behallatszik az udvarról. Gondolom átolvasom a jegyzetet, addig talán elcsendesednek. Harmadszorra is beleállok a pózba, az jut eszembe, hogy a háromszög olyan, mint egy stabil alap, egy felfelé és lefelé törekvő iránnyal, életúttal. Este elalvás előtt pedig az ötlik fel bennem, mi történik ha a háromszöget elfordítjuk? Hova kerül az alap?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése