vikka

Ma (csütörtök) nagyon elszánt vagyok. Érzem magamban az erőt.
Nagyon pontosan állok be,minden tagomat pontról pontra alaposan teszem oda,ahova kell.
Nagyon fontos,hogy ennél az egyensúlyból kibillentő ászanánál erős legyen az alap. Szóval a láb.
Meg egyébként is nagyon fontos az alap. Ha megvan a jó alap,nehezebben hat rám bármilyen olyan erő,ami a közepemből ki akar billenteni.
De itt kibillenek.
De ha jó az alapom,tudok ehhez alkalmazkodni,ebben az eltolt helyzetben is megállok.
Flexibilis vagyok. Könnyen alkalmazkodom.
Nyitott vagyok. Nagyon koncentrálok a mellkas nyitására.
Ahogy egyre jobban törekszem a nyitásra,a nyakam sem fáj annyira.
És felfelé nézek. Ebben is megtalálom ma a szimbolikát. Istenre nézek,benne bízom,pláne nem inoghatok meg. Hú,ebben megint benne van a fent és lent. Alap és Isten. Egyensúly bennem.
Mikor a jobb oldalra hajolok,késztetést érzek arra,hogy egyre lejjebb menjek.
Nagyon szeretem ezt az ászanát. Valahogy inspirál.
Most  este van,mikor írok,de kedvem lenne megint gyakorolni.