lol

Fizikai érzetek:
A gyakorlás kezdetén nagyon erősen húzódik a vállam. Próbálom lejjebb, hátrébb vinni, de nem akarja, csak fáj, de nem is annyira a fájdalmat, mint inkább az ellenállást észlelem.
Eszembe jut, hogy meg kellene emelni a bordakosár oldalát, kézzel feljebb húzom, rásegítek a fésűsizmok munkájára. Érdekes, mintha ez a mozdulat helyet teremtene a váll számára, most már fájdalom- és ellenállásmentesen, érzetem szerint jóval lejjebb tudok húzni a vállal, nincs észlelhető fizikai akadálya az ászana kitartásának, és érzem, hogy a mellkas is sokkal jobbban megnyílik.

Az egyedüllét kérdésével megyek bele az ászanába. Mit jelent számomra az egyedüllét?
Az ászanában állva folyamatosan koncentrálok ez egyedüllétre. Úgy érzem, nincs mondanivalóm ezzel a kérdéssel kapcsolatban, járatom az agyam, eszembe jut, hogy kapcsolatfüggő vagyok-e, mennyire vagyok önálló, szeretek-e egyedül lenni, szeretem-e eléggé magam ahhoz, hogy képes legyek megállni a saját lábamon, vagy még mindig kapaszkodom valakibe,a férjembe, anyámba, aztán váratlanul, elképesztően élesen bevvllanak azok a gyerekkori pillanatok, amikor ráébredtem, hogy nem vagyok egy az anyámmal, hogy nem képes teljességgel megérteni engem, mert ő és én különálló egyének vagyunk, hogy egyedül kell élnem. Aztán el is szállnak a képek, nem tudom mikor és hol láttam, éltem át ezeket, csak az élmény marad meg, és a kettősség, az elválás megértésének érzete, a pillanat, amikor megértettem, hogy az "én vagyok" azt jelenti, "egyedül vagyok".