Lassan veszem fel a pózt,a konyhában állok,ahonnan látom a Mecseket.
Mik az akadályaim az életemben?
Úgy gondolkodom magamról,hogy mindenre képes vagyok,erős vagyok.
De valahogy elvagyok ezzel a tudattal,ennyi elég,az esetleges céljaimért nem teszek semmit.
Lehet,hogy nincsenek is céljaim...
Be vagyok szűkülve.
Lusta vagyok megmászni a hegyet,kényelmetlen kimozdulnom a komfortzónámból.
Másra vágyom,de így is jó. Vagy így sem rossz.
Saját lábamon állok,egyedül vagyok,kicsit el vagyok szigetelve,nem érzem a támogatást.
Eszembe jutnak még a családi gyökereim,de erre kényelmetlen gondolni ,és nem akarok ebbe belemenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése