Kétszer vettem fel a pózt mindkét irányba támasztékkal. Az első körben szinte semennyire nem tudtam összpontosítani, gondolataim mindenhol jártak. Ennek ellenére kitartottam a pózt viszonylag hosszan. Másodszor úgy éreztem, jobban ment. Gondoltam az életemben lévő háromszögekre, először úgy véltem, most nincsenek is háromszögek, csak anno voltak az életemben szerelmi háromszögek, melyeknél soha nem volt meg persze az egyensúly és állandóan erre-arra billegtek, - de aztán mégis csak rájöttem, vannak most is, csak nem szerelmiek.
A póz kitartása közben minduntalan azon kaptam magam, hogy túlzottan erősen támaszkodok a téglákra, próbáltam ilyenkor a súlypontot visszahelyezni a lábakra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése