Fáradtan és későn állok bele a mai egyetlen ászanába, hosszan kitartom.
Hegyemre gondolok miközben a mai nap eseményei jönnek elő. Hagytam (már megint), hogy kibillentsenek (képzelt) nyugalmamból, ahelyett hogy sikerült volna megőriznem stabilitásom, lelkem békéjét. (Hiába egy hegynek könnyebb egyenesen és szilárdan állnia.)
Ez egyben jó cél is lehetne, hogy végre elérjem azt a rendíthetetlen harmóniát és nyugalmat, amire nem hatnak a külső erők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése